Kalandozások a brüsszeli szecesszió világában koronavírus idején – 1. rész
Örömmel mutatom be nektek Demeter Dorka nem mindennapi beszámolójának első részét. Hétfőn érkezik a folytatás! (Instagram: magicofmoment_s)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A szecesszió iránti rajongást édesanyámtól örököltem. Mióta Brüsszelben élek, mindig felfigyeltem rá, ha szecessziós épületet láttam, kaptam a lehetőségen, ha meg lehetett látogatni valamelyiket a híresebbek közül és vezetett szecessziós városnéző túrákon is részt vettem.
De valahogy soha nem szántam rá egy teljes napot vagy hétvégét, hogy alaposabban bejárjak egy környéket.
A koronavírusos időszak kezdetén hamar rájöttem, hogy szükségem van hosszú napi sétákra ahhoz, hogy testem-lelkem edzésben maradjon. Még egyszer alaposan átolvastam a hivatalos rendelkezéseket, és meggyőződtem róla, hogy idő- és távolsági korlátja nincs a sportolási célú kijárásnak. Így április 4-én leemeltem a polcról egy tematikus térképet és egy könyvet brüsszeli szecessziós útvonalakkal, amik már rég várták rá, hogy egyszer használjam őket. Az első sétám az Ambiorix tér környékére vezetett, ami nincs túl messze a lakásomtól.
Napsütéses tavaszi nap volt, élveztem a fényt, a sétát, a felfedezést, a kincskeresést, így négy óra járkálás után – amikor egy mosdószünet már elengedhetetlenné vált, és lévén, hogy se kocsma, se vendéglő nem volt nyitva, muszáj volt hazaindulnom -, el is döntöttem, hogy másnap folytatom a projektet. Három hét leforgása alatt 100 kilométert tettem meg a legkülönlegesebb szecessziós épületek mentén. Közben rendeltem egy második könyvet az internetről, ami alapján újabb útvonalakat fedezhettem fel. Végig jártam a brüsszeli szecesszió járt és járatlan útjait.
Ne felejtsetek el feliratkozni Dorka Instagram fiókjára és ha te is megosztanád történetedet, beszámolódat, akkor írj a story[kukac]szeretlekeuropa.eu címre!
