Tihany, vitorlázás a Balatonon – Ádám mesél nekünk a balatoni vitorlázásról ⛵

10 kilométer per óra – sok vagy kevés?

Kiadós kocogás, nem megerőltető bringás tempó, lassan guruló autó. A szárazföldön mindenki tudja, nagyjából mekkora sebesség 10 kilométer óránként. De mit jelent ez a vízen, a Balatonon, egy vitorlás orrában ülve, felfröccsenő hullámok között?

Navigare necesse est – hajózni szükséges, hangoztatták már az ókori rómaiak is. Ez nem sokat mond annak, akinek nem volt lehetősége még életében vitorlázni. Pár évvel ezelőttig én is csak elképzeltem, milyen lehet egy motor nélkül hajtott járművel haladni, figyelni a szél irányváltásait, annak megfelelően állítani a vitorlákat, feszíteni a köteleket.

Ehhez képest a tavalyi nyáron heteken át szinte minden nap vittem ki vendégeket sétavitorlázni. Ilyenkor el szoktam mesélni, hogyan tud egy versenykatamarán az aktuális szélsebesség akár duplájával is menni, elsőbbségünk van-e az éppen közelítő horgászcsónakkal szemben, vagy hogy miért „hülye, aki hajót vesz” (mondta a főnököm, akinek három is van). Az ilyen sétavitorlázások alatt sok érdekes embert megismertem, jól esett, amikor láttam, hogy a gyerekek vagy az idősebbek érdeklődését felcsigáztam kicsit és élményt adhattam nekik.

Budapesten nőttem fel, gyakran láttam a dunai uszályokat, motorcsónakokat, sétahajókat. Természetesen én is kalóz akartam lenni gyerekként (ez rövid időre meg is valósult a Kölyök Klubban szerepléssel), kedvenc BSTH filmem a Kincs, ami nincs volt, és faltam a Titanic-kal, Thor Heyerdahl kalandjaival kapcsolatos könyveket, de komoly érdeklődés, elhatározás nem alakult ki bennem a hajózás iránt, csak a legtöbb emberben halványan megfogalmazódó „de jó lenne egyszer, ha…” érzés maradt meg sokáig.

Hatodik éve dolgozom egy Balaton-parti szállodában. Az első szezon végén megkérdezte a főnököm, érdekel-e a vitorlázás (naná!), megcsinálnám-e a jogosítványt (ide vele!), én pedig kapva kaptam az alkalmon. A következő nyáron már alkalmanként kivittem vendégeket vitorlázni a Nurmival, a szálloda kisebb hajójával, a harmadik nyár óta pedig a 34 láb (kb. 10 méter) hosszú, kényelmes Nurmi II fedélzetén töltöm munkanapjaim jelentős részét. Amikor a vendégek megjegyzik, hogy ezt az életérzést ők is meg tudnák szokni, én csak elmosolyodok és hozzáteszem: igen, és engem ezért még fizetnek is!

Nem lettem teljesen megszállott: a versenyzés nem érdekel, eszem ágában sincs saját hajót venni. Viszont imádok a hajón vacsorázni, borral koccintani a lemenő nap fényében, beugrani a legnagyobb nyári melegben a hűsítő vízbe a Balaton közepén, vagy éppen kicsit ráijeszteni a barátaimra, ha jó erős, döntögetős szélben megyünk ki.

Azt mondják, idén nyáron erősödni fog a belföldi turizmus, kevesebben fognak külföldre utazni. Sokan úgy gondolhatják, hogy ebben az évben így kimaradnak a kalandok. Szerintem azonban nem kell ahhoz fél napokat utazni, hogy új élményeket szerezhessünk: ha még nem próbáltad, lépj egy balatoni vitorlás fedélzetére! Jártam az elmúlt években Szarajevó golyó luggatta épületei között, az Azori-szigetek végtelen zöld tájain, sétáltam Csernobil sugárzó hangulatú utcáin és dolgoztam Katalónia narancsültetvényei mellett, de a Balaton hullámai egy vitorlás fedélzetén mindig megnyugtattak vagy feldobták az adrenalinszintemet, az aktuális széljárástól függően.

Ha különleges helyszínt keresel lánykéréshez, legénybúcsúhoz, esküvői fotózáshoz, esetleg életre szóló élményt ajándékoznál, vagy csak egyszerűen szeretnéd kipróbálni a vitorlázást, vedd fel velem a kapcsolatot! Elérhetőséget és minden szükséges információt megtalálsz az Aktív Pont Tihany honlapján.

Ja, és hogy mit jelent 10 kilométer per óra a vízen? Ezt.

Segíts nekünk egy megosztással! Köszönjük!